Én tudom, a költők a pokol kapujában születnek,
egyedül ők azok, akik megtalálják a Nap felé vezető utat,
egyedül védik önmagukat a szavaktól, és
a láva képzelőerejéből összefonják az erkölcsöt.
Egyformán szeretik azt..., ami szép és... azt, ami rohadt,
felettük - az Ég a lealacsonyodás magja,
egy majdnem tökéletes énekszámot hallgatnak,
amelyben kialszanak a szívek és a virágok.