Gondolatok a tengerparton...
Ülök a tengerparton,nézem a hullámokat,
Ismeretlen mélységek ha beszélni tudnának.
Bölcsőnk ahonnan minden élet keletkezett,
Ahová rengetegen temetkeztek.
Régóta hajózzák ezt a hatalmas víztömeget,
Kalózok prédájává,háborúk mártírjává vált sok élet.
Mikor felbőszül hatalmas viharok pusztító ereje,
Holdunknak kiismerhetetlen szeszélye.
Mikor hullámai felcsapnak a magasba,gyönyörű
Halványzöld szinek változata,amit a nap
Átvilágít csillogó fénysugárba,monoton ritmusa,
Felvisz a tetőre,ahonnan robajjal zúdul le a mélybe.
Földünk tengerei külömböző nevekkel,ilyesztő
Mélységek síri csendjével,magához ölel,
Hatalmas erővel húz le a mélyben,
Ahol egy csodálatos új világ tárul elédbe.....
Mélysége nem látott kincseket tartalmaz,
Hal és növényvilága élteti az azt óhajtókat.
Hullámaibol áramot fejlesztenek,hogy
Segítsék az egyre szaporodó emberséget,
Kik nem jó szívvel kezelik a természet kincseit.
Káros anyagokkal tellítik a tenger mélységeit...
Bölcsőnktöl napjainkig felismerni alig lehet,
Amiböl ez a hatalmas világ azóta keletkezett
Ágoston Tibor
2018 Arizona