Lelkem olyan tiszta, mint egy elmosott pohár,
ajkaktól nincsen bemocskolva.
Amikor lélegzel finoman bepárásodik az emlékektől,
amelyről neked halvány gőzöd sincs... bár olyan szép lila.
Ó... mindezektől el fogsz pirulni,
mert megtudod milyen gyöngéd csípőid vannak...
Épp figyelem a ménest,
megpróbálod velem megszoktatni
a hullámzó finom derekadat.
Nagy farán... amelyen lábaiddal belekapaszkodsz,
készen arra, hogy hátra ess.
Halálra váltan feldühödsz és ettől kezdve melleid dúsgazdag mutatványok...
még az Angyalok... és én is telhetetlenül figyelem... egészen jóllakásig.