Most a cserben hagyott liliom a nagy szerelmem,
még ha a farodat is tapogatom... nyakad... melledet...
számban már csendesen nem loccsan a víz,
agyamat fodros dér nyomja...
a fejemből minden kipattan.
Csak a fűben maradt szó mi fennmarad,
kezem eleven, lelkem rengeteg bűvös helyet tud,
csodálatos kis csigákat... ovális forrásokat ismerek...
Hajtsd le csípőd és térdepelj le.
Királyságot építek,
édes szavakból húzom fel falait,
pillangók népesítik be egész életed,
csak hajlítsd meg csípőd és térdepelj le.