Nem is gondolván,
Lebecsülve erejét.
Természetesnek vélve,
Éljük a mindennapokat.
Pedig ha tudnánk,
Mi mindent foglal magába,
Az arcon lévő gödröcske,
Egy mosollyal ötvözve.
Az ember szíve felmelegszik,
A lélek megnyugszik.
Az én boldogsággal telik,
Mi újbóli erőhöz vezet.
Szembe nézve,
Az akadállyal teli életbe.