Buzdítás nélkül lépek be az ősz énekébe...
érzésem félelmekkel teli.
Egy angyali szárny sem képes
a levegőt átszelni.
Kezem a föld felé ereszkedik,
míg a fű között felnyílt sebeket tapogat
az éles kövek alatt,
hol kígyók bújnak meg karikában.
És régi étvággyal figyelünk mindent,
míg az agyunk el nem romlik...
hasznavehetetlenként lépünk be az őszbe,
annak félénk lelkébe, míg a szívünkben a tűz lassan kialszik