Nézem az eget, csillagot keresek,
Éjjel lévén, de egyet sem észlelek...
Hová tűntek? Mintha nem is nyár lenne,
Sötét, morc felhők az égen kerengnek.
Senyved a Hold, lemarad, nincs ereje,
Fénye vész, sötétbe borul mezeje.
Morajlik az ég s nem kék mint a tenger,
Villám csillan, csattan, fél állat s ember.
Erős szél támad, fákat térdre késztet,
Rétet tarol, faágról madár fészket.
Eső szakad, cseppek hullnak dobolnak,
Nincs csillag s Hold, vége az éjszakának.
Szeretem a csillagfényes estéket,
Ezüst színű holdsugaras éjeket.
Nem is volt... De lesz-e még az idén nyár?
Vagy itt van már az ősz, s a sorára vár?
Szabadka, 2018. július 22. –Jurisin Szőke Margit