Homokot sodort szemembe a szél,
ó, jaj, látod, könnyezem!
Már ott porladnak az ódon kincsek
rég feledett könyvekben.
De látod, már sietve érkezik
a vágy hajója felém.
Bőség tálat hint a dús földekre,
s remény magvait elém.
Nevelem a szent kötelességet,
látod? tényleg nevelem!
Felettem már gyűlik a morc felhő,
s elfolynak a levelek.
De lásd, a felnövekvő nemzedék,
elém selyemhintót hoz.
s dús erdőt, mezőt, s aranyat ültet
rég feledett kunyhóhoz.