Utazásomnak vége,
a végállomásra értem.
Cserélődtek az útitársak,
a vonat is irányt váltott.
Átszálltam olykor magam is,
várakoztam az állomáson,
akadt ott szerető társam.
Ott maradtam volna boldogan,
de sorsom parancsa: utazom
tovább, mert a végzettel
szembe nem szállhat az ember.
Fárasztó volt a hosszú út,
megfogyatkozott a poggyászom,
elapadt a kíváncsiságom.
Az ablaknál bóbiskolok,
már nem csodálom a tájat,
várnak rám ˝régi˝ barátok.
Megtalálom a fejfámat.