Bár
itt csak
vers, amott
bírhatatlan
partok és nyomor.
*
Tél
szívén
dobognak
nagy, vajákos
éjmaskarások.
*
Még
meg sem
született
gyerekruhák
száradnak nálam.
*
Van
józan
belátás.
Bölcsek érzik,
buták tanulják.
*
A
tudat
hasonlók
keresését
favorizálja.
*
Nap
leve:
száműzött
csillagporból
készült anyatej.
*
Egy
nyári,
kalandos
rőt napestén
éled az élet.
*
Mint
láncos,
szív verte
óriások
hajhászunk tovább.
*
Ég
éjjel
mutatja
múlt és jövő
hasonulását.
*
Új
halál
szó nélkül
bitorolhat
régi könnyeket.
*
Dús
kebel,
puha bőr,
s fürdőillat,
nyakában gyöngysor.
*
Csak
örök
választás,
felelősség
a szabadságunk.
*
A
tükör
elé ült,
és várt, csak várt.
Így ismerte meg.
*
E
kornak
dilemma:
gonoszkodás
vagy gondoskodás.
*
Az
élet
megy tovább,
az élet megy
tovább, az élet…
*
Egy
anya
szíve fáj,
ha éhesen
látja gyermekét.
*
Fény
loccsan
víztükör
felszínén, s egy
képmás eltűnik.
*
Csünt,
sivár,
csontsovány
áldott lélek
lakozik bennem.
*
Csík
égen,
járványok
terítéken –
mától szenvedek.
*
Csak
jégcsap –
bár végre
olvadhatna
kalitkám rácsa.
(Pápa, 2018. február)
[A fenti apeváim megjelentek a Változó Világ Mozgalomért Közhasznú Alapítvány kiadásában, 2018-ban, az Apeva 2018 című antológiában.]