Ich wollt ein Sträußlein binden...
Ich wollt ein Sträußlein binden,
Da kam die dunkle Nacht,
Kein Blümlein war zu finden,
Sonst hätt ich dir's gebracht.
Da flossen von den Wangen
Mir Tränen in den Klee,
Ein Blümlein aufgegangen
Ich nun im Garten seh.
Das wollte ich dir brechen
Wohl in dem dunklen Klee,
Doch fing es an zu sprechen:
»Ach tue mir nicht weh!
Sei freundlich in dem Herzen,
Betracht dein eigen Leid,
Und lasse mich in Schmerzen
Nicht sterben vor der Zeit.«
Und hätt's nicht so gesprochen,
Im Garten ganz allein,
So hätt ich dir's gebrochen,
Nun aber darf's nicht sein.
Mein Schatz ist ausgeblieben,
Ich bin so ganz allein.
Im Lieben wohnt Betrüben,
Und kann nicht anders sein.
__________________________
Kis csokrot vágytam szedni…
Kis csokrot vágytam szedni,
De éjjel jött, setét,
S virágot néked lelni
Nem kínált így a rét.
Könnyűm orcámhoz érve
Felfogta egy virág,
De bimbós kerti lénye
Nem kellette magát.
Letéptem volna néked,
De így szólt búsan ő:
„Mert fáj, ne bántsd a szépet,
Te kegyetlenkedő!
Enyhítsd irántam szíved,
S fájdalmad szűnni fog,
Ne engedd halni híved,
Ki még nem nyílhatott.”
Ez árva, kerti szépet,
Ha nem könyörg nekem,
Letéptem volna néked,
De így – nem volt szívem.
Nem jöttél mégse, kincsem,
S maradtam egyedül…
A bú a szerelemben
Mindég ott van belül.
* * * * *