VIHAROS KERTI CSENDÉLET
Kimerészkedtem a kertbe,
Élet-Halál kűzdőtérre!
Tülekednek a növények,
Erőszakosabbak élnek!
Kis napsütés, nagy a zuhé,
Mindent elönt a mocskos lé!
De, ha csak úgy hömpölyögne,
Útban lévőt is ledöntve!
Fák, tetők megrongálása,
Ezen nincs Isten áldása,
Pusztítás ez a javából,
Ismerhetjük jóslatokból!
Kertem sosem volt ilyen szép,
Jó ideje lakom itt, rég,
Mindenhol sok színes virág,
Össze-vissza elfekvő ág.
Nyoma sincs, hogy valamikor,
Gondozott kert is volt egykor,
Megnyugvással tapasztalom,
Természeté az uralom!
Égszakadás, napsugárzás,
Több növényben az elhalás,
Dupla erővel növekszik,
Szomszéd árnyékkal vetekszik!
Gazolni már fölösleges,
Amit kihúzok, részleges,
Rögtön új gaz nő helyette,
Szaporodik, rosszul tette!
De, azért itt nincs unalom,
Élénkül a kapcsolatom,
Körbe vesznek kis állatok,
Én is otthonukban vagyok.
A kis gyíkok itt napoznak,
Figyelnek és falra másznak,
Megszokták a járásomat,
Hallgatják a szavaimat!
A darazsak sem kímélnek,
Mindenhova befészkelnek,
Repedések, eresz alja,
Kapun lévő postaláda!
Ablakomból gyönyörködtem,
Rigó, családi életben,
Mint színpadon, ült a kicsi,
Anyja hordott neki enni!
Jó, a Természetben lenni,
Élet, zsongását figyelni,
Látni a virág karnevált,
Színes lepkék tündértáncát!
Madarak is énekelnek,
Szőlőszemet csipegetnek,
Közkedvelt a vizes táljuk,
Öröm nézni pancsolásuk!
Utam visz a kerítéshez,
A borostyán tömegekhez,
Oly sok ott a tennivaló,
Onnan csak menekülni jó!
Mégis muszáj elkezdeni,
Lássák, lakik itt valaki!
Találtam egy nagy kupacot,
Bontogatom, mi lehet ott?
Egy nagy tüskés labda-forma,
Se eleje nincs, se lába,
Kitalálom! Egy sündisznó!
Megsimogatni volna jó!
Tehetetlen nézegetem,
Akkor inkább, vissza teszem.
Közben munkámat folytatom,
Figyelmemet rajta hagyom!
Még sem jártam most sikerrel,
Mint egy varázslat, úgy tűnt el!
Nem baj, van itt sok búvóhely,
Ettől nem kell szebb végső hely!
Budapest, 2018. július 29.