Nem értem rég
miért élek még.
Fáj a testem, sír a lelkem,
más világban várnak engem.
Lehet ez egy másik bolygó,
lakói imbolygó
furcsa szörnyetegek,
megesznek bennünket,
vagy mi esszük őket,
bennszülöttek a menekülőket,
holtak az élőket,
a múlt a jövőnket,
eltűnik az idő.
Uralkodik a nagy Semmi,
oda lehet visszamenni,
ott nem fáj senkinek semmi.
Nem kell bűnhődni, szenvedni,
nem lehet újjászületni.
Elindulunk, de nem érkezünk meg sehova,
csak reménykedünk, van csoda.
Önmagunk hitegetése,
a halál elűzi, vége!