Radmila Marković
Mivé lettél ember?
Arcomra van írva
egykedvűség lelkesedés
hit és hitetlenség
szomorúság vidámság
rajongás és fásultság
valóság volt még sokminden
ellentétre épült életvitel
biztonságos múltban
bizonytalan jelenben
lesz-e jobb jövőben
kapaszkodni reményekbe
de mit adhat a jövőtlen
embertelenné vált élet
nem az enyém aggaszt
féltem azokat akik az
enyémek ma és nélkülem
is élnek csak milyen lesz
kenyerüknek íze vizük
szomjukat oltja-e
akkor már valahonna
az űrből öklöm rázom
lelketlenül átkot szórok
mindazokra, akik ezt
a világot gazemberséggel
háborúk hadával
irgalmatlansággal
mérgezik szeretteim
mellett az emberiséget.