Fekete István: Augusztus / August
Írta: Toni Dátum: Augusztus 10 2018 20:50:17
M

Poros út, poros virág, fáradt rét,
most már vágyunk a suttogó őszre,
kopogó esőre az ablakon,
Teljes hír


Augusztus

Poros út, poros virág, fáradt rét,
most már vágyunk a suttogó őszre,
kopogó esőre az ablakon,
néma ködre a domboldalakon,
s a makkhullató arany-erdőkre.

Múlik a nyár: poshadt malomalja,
kemény gyalogút és szikkadt árok.
Dér vágyik már reggel a mezőre,
kikerics a fakult legelőkre,
hol a jegenyéken varjú károg.

Aztán úgyis tél jön, s ködkezével
az erdőkben az éj zúzmarát sző.
A patak némán fut elmenőben,
lassul a szív, s a dermedt időben
elénk áll majd - a temető.

Írta: Fekete István


August

Staubiger ist alles, auf der Wiese,
sehnsüchtig sind auf den flüsternden Herbst,
den Regentropfen an Fenstern Flügen,
auf den stummen Nebel auf den Hügel,
und den Eicheln, an goldenem Podest.

Der Sommer geht, schalig ist der Mühle,
der Weg ist hart, der Graben ist trocken.
Reif legt sich frühmorgens an der Harde,
Herbstzeitlose liegt auf die fade Weide,
wo eine Krähe krächzt, auf den Pappeln.

Nun kommt der Winter, ‘d mit der Nebelhand
webt der Nacht in die Wälder den Raureif.
In Windeseile, sprachlos rast der Bach,
das Herz schlägt langsamer, der Zeit erstarrt
und im Friedhof, das Grab baureif.

Fordította: Mucsi Antal-Tóni