Augusztusban
Koszorúkkal feldíszítve
ragyogó esti napfényben,
most ujjongva szól a dal.
Döcög az utolsó szekér
búza kévékkel tetején
egy szegény kis faluban.
Kinn a földekről eltűnve,
a csűrőkben összekötve
fekszik a nyár jutalma.
Majd egy kis őszi lehelet
inti kinn a földeket, az
üres tarlók vigasza.
Titokban a szőlő érik,
s ott a lombok mögött fénylik
az édes gyümölcs maga.
Nemsokára, tavasz múltán
és a nyári meleg után,
az ősz vár minket haza.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
Im August
Nun, geschmückt mit bunten Kränzen
Bei der Abendsonne Glänzen,
Unter Jauchzen und Gesang
Schwankt der letzte Erntewagen,
Drauf die goldnen Garben ragen,
Seinen Weg zum Dorf entlang.
Von den Feldern ist geschwunden,
In den Scheuern liegt gebunden
Nun des Sommers Goldgewinn,
Und ein Hauch von Herbstesahnung
Weht wie eine leise Mahnung
Ueber leere Stoppeln hin.
Aber heimlich reift die Traube,
Und versteckt im grünen Laube
Goldner Früchte süsse Last.
Bald nun, nach des Frühlings Blühen
Und der Sommersonne Glühen,
Ladet uns der Herbst zu Gast.
Heinrich Seidel 1842