Radmila Narković
Valóság és álom 2
Hajnalcsillag fenn az égen
álomporral áldást hintett.
Nehezedtek szempilláim,
hullócsillag vitt hazáig.
Odahaza kalácsillat száll a légben,
anyánknak szép arca boldogságtól fényes,
körülötte drága öcsém szalad, topog,
leány vagyok, szüzességemben ragyogok.
Kertben gyöngyvirág csilingel,
nárcisz sárgán kacsint egyet,
ismeretlen madár füttyent,
bontsál szárnyat, szálljál velem.
Szárnycsapással zenél lelkem,
szerelemmel arcom mosom,
szívem láng-meleget érez,
testem fűti Hold-testvérem.
Ismeretlen madár rikolt,
eltűnt a Nap, eltűnt a Hold
nincs melegség, arcom sincsen,
mellemre ült a fájdalom,
mezítelen testem fedi
fehér lepel, infúzió,
és műszerek, körülöttem
halnak védtelen emberek.
Hulló csillag elaltatott,
otthonommal csalogatott,
fekete madár károgott
valóság takarót bontott.