Debreczeni Zsolt: Sosem volt még olyan....
Sosem volt még olyan, tisztán szép a szíved,
mint hajnalcsillag, - mely - a lelkedbe szórt kincset!
Ébredő vágyadnak, lassan folyó árját,
csak zúgó hóesés, hoz benne csillogást.
Ragyogás, az remény, és pusztán tisztaság,
napközben az árnyak, a létező valóság.
Fényeső, mely teleszórja, álmaidnak végét,
hagyja, hogy lényedben, nyíljon meg a remény.
Koszorú, mely színes, és rózsát hintett bele,
sosem volt még olyan, hogy ne lehetne tele!
Csak porzott a csillogás, ragyogott az ÉLET,
tudtuk, hogy lesz majd más, mi meghozza a szépet!
Másmilyen, mely tiszta, és rosszat elfelejti,
olyan lesz amilyen, ha lelkét sose nézi.
Csak az törhet ki szívednek, fagyos rejtekéből,
ki meglátta a kincsed, lelked legmélyéről!!!