Laurához
Végre a karjaimban!
Hosszú volt az út,
Mely hozzád vezetett,
S végre láthattalak,
S ölelhettelek!
Régóta vártuk
Az érkezésedet,
S végül ez a vágyunk
Beteljesedett!
Gyönyörködhettünk,
Mi: mama és papa,
S mondtam is hamar:
Vinnélek haza!
Szeretgetnélek,
S úgy ölelgetnélek,
Ahova csak lehet,
Odavinnélek!
Sétálnék veled
Virágaim között,
Melyeket az eső
Épp most öntözött,
Te lennél köztük
A legszebbik virág,
S irigykedhetne
Az egész világ!
De Te szüleid
Szeme fénye lettél,
Nagyobb örömük
Nem lehet ennél,
Minthogy életük
Veled legyen teljes,
S úgy nevelnek fel,
Hogy boldog lehess!
Torma Zsuzsanna
2018. augusztus