Futod köreidet mindig újra, s újra,
s várod az eredményt – változik e már?
Ha sohasem jutsz a kérdéseken túlra,
ne csodáld ha léted egyszerű, sivár.
Ki kell, hogy zökkenjen észkereked végre,
váratlant kell húznod, hogy tovább mehess!
Akarj felnyújtózni a csillagos égre,
hagyd lelked áradni, s őszintén szeress!
Vizsgáld meg hiteid, amiket tanultál,
valóban előrébb viszik életed?
Ha a keréknyomba mindig visszahulltál,
nem lehet az jelzés, hogy úgy nem lehet?
Próbálj meg csak egyszer kilépni a körből,
s szívvel cselekedni, s nem pedig erőből!