az idő siet
de nem sürget
félig rágott
néhány falat
órámra nem nézve
rakom a falat
mérhető évtizedek
alatt
még rakom a falat
+
felváltva
félig puha
másnak félkemény
életideje
készül a kémény
ez az egyedüli
kőműveskelemeni
létesítmény
ami szinte pisai
ferdetorony
mint a vulkánra bízott
hegyorom
taszítja a nézőt
majd' letaszít engem
de nem lenne egóm
örökölt énem
ha a mindenségben
a létezés háza egyszer
el nem készülne
mielőtt madárszívem
kikészülne
végleg elrepülne
nem nem csak nem
törik el alattam
vagy mellettem
a cserép
hiszen még minden
tagom ép
s lábam is közvetlen
közeli létrafokra lép
mi lenne a baj
ha csak az nem
érthetően
és érezhetően
ha kívül-belül
elnémulna a zsivaj
s mint a kis herceg
vulkántüze
elfüstölögne
velem
Földre tekintve
ismerős helyen
másoknak
soknak
az ismeretlenben
egy végtelen hegyen