Őseink, a kalandozó magyarok,
végig rabolták egykor a Nyugatot.
Nyíltan vállalták rabló mivoltukat,
nem voltak képmutató kalandorok.
Pogány módra, de szabadságban éltek,
ellenségtől, sem törvénytől nem féltek.
Rettegte őket a keresztény világ,
népünk akkor még nem volt civilizált.
Augsburgban elvesztették a csatát,
Regensburgban vártoronynak oldalát
Bulcsú és Lél holttestei takarták.
Véget ért a kalandozás örökre,
áttértek a földművelő életre.
Koronát küldött a pápa Istvánnak,
papokat, hogy térítsenek,
szervezzenek egyházat.
Törvénykönyvet írt a király népének,
vége lett az igazságos békének.
Kiből úr lett, kiből jobbágy, katona,
de kezdettől csak az úrnak volt joga.
Ha az úr lop, törvény védte a jogát,
ha szegény lop, jól ellátták a baját...
Úri huncutság lett a politika,
nagy hatalom, jövedelem, praktika..
Ezeréves történelmi örökség.
Így van ez jól! Elfogadjuk a mesét,
elkápráztat bennünket a szép beszéd.
Sokan most is eltávoznak Nyugatra,
de zsákmánnyal soha nem térnek vissza.
Nincs már király, de maradt a régi rend,
lop az úr is, a szegény is, ez a trend!
Államalapítás István érdeme,
a folytatást biztos nem így képzelte!!