Debreczeni Zsolt: Délidőben
Délben, még időben, itt vagyok veled,
egyetlen, drága, és végtelen szeretet.
Más most nincs, énvelem,, csak a nyári Nap,
mely forróságát ontja, és meleg nyárban hagy.
Miért is oly furcsa, minden ami szép?
Hol van a szeretet, ha nem örzik meg hitét?
Lángol a végtelen, mely nem tudja hol van,
messze, láthatáron, egy hajnalcsillag van!