Debreczeni Zsolt: Értelmetlen, érthetetlen.
A vak is látja, hogy; milyen nem jó ez,
végtelenül értelmetlen, óceán, mélyére tesz.
Az érthetetlen álom, most megfogta a kezem,
tündöklés tengerében, a végtelenbe terem.
Micsoda kérdések, életem nagy miértjei,
siklanak el minduntalan, halkan, s ki értheti?
Azt a furcsa keserű indokot,
melyet kimondani, képtelenek vagytok!
Igazságot ne várjatok, attól aki buta,
ki nem tudja, hogy hajnaltájban, merre tart az útja.
Csak kérdezi, tétlenül, hogy miért vagyok itt?
hogy börtönök árnyékában, lelkem jóért ordít!
Hamvasan megégett, lenyugodott este,
mutass ma fényjelet, mely nincsen könnyel tele!
Boldogság nyer értelmet, és győz minden rossz felett,
Értelmetlen érthetetlen! BÚCSÚT MONDOK NEKED!!!!