Május, a szerelem hangja
anyám bimbót fakasztó napsütés
májusi szellő ébredés
fuvallat könnyű léptek
a szerelem megbújik bölcsőjében
sóhaj hagyja el az ajkát
anyám figyelj egy pillantásra rám
te aki szültél most segíts
az ember mért hazudik
ha benne nem igaz magvam hajtott
keze hazug indákkal karmolt
szívébe vércseppeket
ereibe hamis érzést csörgedeztetett
kígyó sziszegett fülébe szerelmet
az nem én voltam anyám
nekem kell könnynek lennem szemében
mert nem őt hanem engem az érzést szerette
az boszorkány fény volt a másik szemében
anyám ki azért szültél a világra
hogy embereknek legyen boldogsága
segíts tisztára mosnom az érzést
mert én a szerelem őszinteségét
élhetem ha nem hát ölj meg szülőanyám
kérlek csak pillantásnyit figyelj reám