Hortobágy varázsa
Festek neked szivárványos eget!
Amilyen szépet csak lehet.
Hmm! De nem tudok Festeni!
A természet csodás,
Tőle kérek harmóniát.
Hortobágy kellős közepén
Hol földkörül lefolyik a fény
A láthatár fejed felett
Tiszta kék, rajt’ bárány fellegek,
Alant a messzeségben gulya,
Gyapja meleg, habos, puha,
előtted a lég remegő fala
egy pillanat a képet fejre állítja.
Pásztor subája felterül a kékre,
Csapódó cseppektől
Pillád, szemed védje,
A szél vihart sző,
Csorog a felhő,
Gomolyog a szürkeség.
Várj! Ne menj még!
Ahogy jött, úgy elszalad!
Helyén esőcsepp- prizma marad,
Az átfutó törtfény
Természet adta festmény….
Lilából kékbe szint fest az égre,
Pirosból sárga fölébe zárva
Földön a lába, szivárvány szárnnyal,
Repül az égen, előtted éppen,
Boldogság kapuja kitárul elébed.
Most fuss, rohanj, hogy elérd,
Lépteddel dagaszd a Föld porhüvelyét!
Ne engedd! Akard, hogy elérd!
Lépd át a boldogság küszöbét!