Debreczeni Zsolt: Ahol a felhő a híd.
Pusztaság záloga, erdőknek bája, ahol a felhő a híd.
létem értelmét a szeretet járta át, a Hold és az Ég.
Vánkosom otthonom, szívem a gyémántom, ahol a felhő a híd.
bennem egy virág is meggyógyul, álmom lett mind.
Hatalmas felhőknek, parányi szikrája, ahol, a felhő, a HÍD,
mindennek mindene, a semminek semmije, őrzöm még így.
Látásnak kegyelme, ködfátyol özöne, a felhő a híd,
szívemnek ostroma, egy árva kis fecske, most jól van így.
Levegő suhan el, hatalmas ég felett, felhő a híd.
lebegő képzelet, száz szárnyán átlebeg, őrzőm a szív.
Végtelen természet, új útra, tévedett, most újra hív.
Felhő a képzelet, két partján tévelygek, ahol a felhő a híd...