Vén anyóka....
Vén anyóka kuporog az öreg házban,
Beszélgetne de nincs kivel,férje elment
Két évtizeddel,megszokta az egyedüllétet.
Macskájával gyakran beszélget,ha megunták,
Élvezik a síri csendet.
Dorombol a macska a kemence szögletébe,
Megéhezett a nagy semmitevésbe,rég volt,
Mikor egerészni járt,felette is az idő eljárt.
Megosztják a kis élelmet,ami nem sok de
Jó étvágyal esznek.
- Hej valamikor szép időket éltem sokan
udvaroltak nékem,vetélkedtek,hogy
Megkapjanak,boldognak éreztem magamat.
Nem gondoltan a jövőre,szomorú időkre.
Nincstelen életre.-
Sötét szobában csak egy kis gyertya ég,
A kemence paazsa világít még.....
Öreg anyó ül magába,tünődik a sötét
Szobában,gondoplatai messze szállnak
Felidéznak szép álmokat.
Visszahozna minden percet,ifjúságot,
Szép szerelmet,boldog családi életet.
Elszálltak éveim,napjaim rövidebbek,
Az út egyre nehezebb,alig várom,hogy
Végre megérkezzek !....
A kis szoba teljesen besötétedett a
Nagy óra üt, felébreszti a néma csendet.
Dobozában csak a szú perceg,mély
Álomban egy idős lélek,kit boldog útján
Angyalok vezérelnek !.....
Ágoston Tibor
2018 Arizona