A MENTHETETLEN
Legyen nő, vagy szegény férfi,
Jaj! Ha szerelem, eléri!
Nem csak egy, de többszörös, Jaj,
Nem kölcsönös? Legnagyobb baj!
Az egyik fél, se lát, se hall,
Lesi azt, másik mit akar?
Benne ezer fokos a hő,
Józan értelmet nem tűrő!
Érzelmeinek áldozva,
Minden javát odaadja,
Azt is, ami nem az övé,
Hódoljon be, a Tünemény!
Ezzel kihasználható lesz,
Nem normális, ki nem így tesz!
Fosztogatják, amíg lehet,
Majd kirúgják, el is mehet!
Nincs semmije, hova menne?
Sír utána, pár gyereke!
Szakadék szélén megállva,
Rájön, nagy igazságokra!
Józanész, már rég kizárva,
Ő lett, élete árvája,
Viszonzást, soha nem kapott,
Így lett örökké, becsapott!
Késő bánat, eb gondolat,
Közben, az élet elszaladt!
Hisz, Ő boldogságra készült!
De a szakadékba szédült!
Budapest, 2018. szeptember 2.