Осеннее
Ветер, лужи, желтые листья.
Вечер, стужа, осень близко.
Осень листьями шепчет сказку
Про твою любовь и ласку.
Как волшебное блюдце, лужи
Мне тебя отражают ночью.
Ну а я никому не нужен,
Рады мне, как не званному гостю.
Только осень на тихом сквере
Ночью листья сгребает в кучи.
И деревьев озябшие ветви
Будто к небу простерли руки.
Кучи листьев, как горы конвертов,
Что написаны, но не отправлены.
Кучи листьев с прожилками нервов
Как сердца к стопам моим свалены.
Это осень любовь придумала,
И осенних стихов строки
Написала на черных лужах
Ветром, листьями у дороги.
________________________________
Közeleg az ősz
Szél fújta tócsák, rőt levelek,
Esteli hűvös ősz közeleg.
Őszi levél súg mesét nekem
Rólad, te gyöngéd, hű szerelem.
Megannyi tócsa-varázsedény
Tükrözi arcod, éji gyönyör...
Nem kellek immár senkinek én,
„Hívatlan vendég”- tudat gyötör.
Néma sugárút, csendes terek,
Ősz által seprett levélhalom.
Didergő ágak: sovány kezek
Nyúlnak az égre panaszkodón.
Borítékhalmaz a sok levél,
Megírva, ámde nem küldve el;
Idegként lüktet megannyi ér,
Lábamnál tört szív, tucat hever.
Ősz leleménye vagy, szerelem…
Fekete tócsák tükrére írt
Megannyi verssort széllel, ha bírt,
S hulló levéllel útfeleken.
* * * * *