Debreczeni Zsolt: Nem köthet a múlthoz semmi már...
Nem köthet a múlthoz semmi már,
pusztaság, fényesség, napsugár, holdsugár!
Köthet viszont hozzád, minden ami szép:
vörös rózsa, kék ibolya, és a törékeny reménység!
Hoztam kezeimben, egy szálat abból neked,
melynek semmi színe se volt, a tisztán hófehéret!
Csillagpor ha fénylik, akkor sem olyan kék,
mint szemed apró csillogása, ha mélyen reám néz!
Fájdalom, sok gond most, halkan, de elkísér;
végzetem csak az lehet, hogy kezem, kezedbe ér.
Nap porát, vagy éj felhőit, de könnyeket sem hoztam,
csak békét a szívedbe, mely újra lángra lobban!!!!