Debreczeni Zsolt: Tündöklő jelenségek
Nap, hold, csillagok, szivárványt álmodok!
Éjszaka, sötétség, halk remény, azonnal elhagyott!
Hisz van most már rózsaszín, tökéletes álom,
mely hajnalpírban hullott le, rózsák szirmát látom.
Halk nesz, vagy hangos könyv, egyik sem oly erős,
hogy átvágja szerelmem, mely kőkemény, így lett hős.
Megáll mint kőszikla, hatalmas a Földön,
mindent most elsöpör, boldog világ jön.
Nincsen már könnycsepp sem, s ibolya harmatja,
kankalin se hajlik le, szomorún az útra!
Megmentettem kincseimet, a szivárványon túlra,
hogy elhozza a szerelmem, virágokban újra!