Vérkönny
Írta: Heather Dátum: Június 30 2007 13:10:34
Már csak az emlék s a remény éltet,
mely életben tart, de csakis érted.
Teljes hír
Egy édesen sós könnycsepp hullt kezemre,
mely mint egy ég?,
lángoló vércsík marta bele szemembe neved
s vele utolsó emléked.
A könnycsepp nehéz k?ként gördült könyökömre,
S onnan sziklaként ütött sebet a földbe...
megrendült a vidék, sóhajtottak a fák is,
és a madarak mind rettenve rebbentek messzire.
Magam maradtam...
Tudom Kedves vagy nekem,
de a távolságod fáj, s míg velem játszik az élet,
lassan hulló könnycseppekben
elvérzek.
Elviselném, ha velem lennél!
Már csak az emlék s a remény éltet,
mely életben tart, de csakis érted.
S itt a kínnal teli bántó napok, izzó vasként szurkálják lelkem,
mely minden nappal csak jobban és jobban fájnak nekem.
nem gondolni, nem figyelni a megalázást elviselni,
nem bírom tovább nélküled!
Istenem hát nem kegyelmezel meg nekem?
Adj halált, vagy adj végzetet,
Adj bármit, csak ennek, ennek legyen vége, kérlek Istenem!
Ha átölelnél,ha két kezed, kezembe tennéd,
Ha csókkal halmoznál el újra s újrar élnék megint.
Hogy vágyok rád, tudod jól,
s mikor este feljön a Hold, sóhajtva nézek rá itt egyedül,
Talán te is nézed valahol, s legbelül
még vágysz arra, hogy enyém légy,hogy ne fájjon úgy az egyedül lét.
A könnycseppek csak záporoznak,
Soha de soha meg nem állnak.
A jó ég tudja, meddig kínozzák még szívem,
mikor lesz, hogy megmented lelkem.
Imádlak Kedves, ne kínozz tovább!
Az ember nem repül, hisz nem madár
Szárnyalni is csak veled tudok,
Mert aranytollú madár csak veled vagyok