Immár vége a szép nyárnak,
Égen sötét varjak szállnak,
Fecskék útra készen állnak,
Messze, messze délre szállnak.
Napsugár melege gyengül,
Reggel, madár dal nem zendül,
Erdő, mező, rét sem zsendül,
A kávé is gyorsan elhűl...
Égen kószálnak morc felhők,
Jönnek a monoton esők,
Színüket vesztik a mezők,
Zöldek maradnak a fenyők.
Hull a sok sárga, rőt levél,
Jól tudja, már soká nem él,
Hűvös őszi szél fúj, zenél,
Íme... elmúlásról regél.
Kínosak az őszi esték,
Nyomasztó a nagy szürkeség.
Lesz-e még fény, ég tengerkék?
Bárcsak hozzád elmehetnék...
Szabadka, 2018. szeptember 7. –Jurisin Szőke Margit