Pócsa Józsefné
Miért?
Elhoztam magammal a tegnapot,
és a holnapot ott hagytam Neked.
Nálam is kiabál az űr, melyben
a hiányod valósága felzokog.
Most én nézek utánad, mint Te akkor,
mikor eljöttem!
Sorsod vajon jóra fordult?
A "miért" fülemben most is zakatol!