Napernyő
Nyugalmas a nádas ,alszik a sás is,
nőszirom levelén apró csiga mászik.
Álmukat őrzi gyékény buzogánya,
tó fölött kecsesen köröz egy kánya.
Káka tövében tojást költ a réce,
víz porcelánján szitakötők fénye,
unatkozó szúnyog a lábait mossa,
csigalány lelkét vágyódás mardossa.
Ácsingózva kémlel a tavon túlra,
serényen araszol feljebb a csúcsra.
Kódorog a szellő szirmokat röptet,
csobbanás töri meg az idilli csendet.
Hullámtükrön fodros, gyöngyöző habok,
örvényük peremén riadt csiga nyafog.
Kapálódzik,prüszköl nem tanult ő úszni,
csápjait mereszti, mire kén felkúszni?
Nyíló tündérrózsa páracseppel játszik,
delelő napfényben tüneménynek látszik.
Smaragdzöld levélre mézillatot lehel,
nesze te kis bohém - erre másszál fel!
Lobboncos hínárból sodort lajtorjáján,
szorgalmasan kúszik,mászik bizakodván.
Levél nyoszolyáján lustán elnyújtózik,
ringó víztükörben képmásán mélázik.
Olyan messze ring a zsombékos ingovány,
arany permet napsugár tüzes mosolyán.
Sóhaja rebben- jaj én szegény pára,
erősen tűz a nap tar fejem búbjára!
Szél úrfi felhőről pajkosan kémleli,
harmatgyöngyből font ernyőjét röpteti,
verőfény ellen- dúdolja a csend ölén,
pihenj meg te vándor ezüstös hűvösén.
Tündérek játszanak a nyári ég alatt,
szitakötők szárnyán csillog a pillanat.
Part menti nádas hívogatón integet,
bűvöletnek véli a távoli színeket.
Érti csendes fohászát a szilaj betyár,
levélcsónakot dajkálva fürge táncot jár.
Szeli a csöndet ,susog bozóttal, náddal
csigalány elpihen este anyja dalával.
fava 2018 április. 26.Királyhelmec-Szlovákia