Debreczeni Zsolt: Lélek madár
Lélek madár szállt, fekete felhőre,
hogy tisztaságát újra, szíve visszanyerje.
Angyal halkan súgta, itt vagyok most veled,
hogy fehérségét felhődnek, tisztává tehessed!
Szállt az élet, várt a lélek, éjszakákon át,
nappalok fényénél, néha meg-megállt.
Látta a reménynek, hatalmas sugarát,
s tudta, hogy szerelmét, nem érheti csúfság.
Lélektől-lélekig, minden tova szállt,
angyal a felhőkben, dicsősséggé vált.
Útjában fényesség, csak egy helyet talált,
ott hol a békesség, végleg hazatalált!