Jancsi és a martalócok
Írta: Go-ti-ho Dátum: Március 31 2008 20:10:52
Fájrontkor Jancsi, a lelkes úszómester
Szájában sípjával, szépen kigyúrt testtel
Lefejti magáról a tündérlányokat
- nem kellenek neki, tudjátok, válogat -,
C
Teljes hír
Fájrontkor Jancsi, a lelkes úszómester
Szájában sípjával, szépen kigyúrt testtel
Lefejti magáról a tündérlányokat
- nem kellenek neki, tudjátok, válogat -,
Goldika már várja, így elindul haza.
Buszon nem vesz jegyet, csak fizeti. Laza...
Elindulnak szépen, kilométer, másik,
- meg se állnak õk a másik állomásig!
Ott a sofõr mondja: - Odalett a kuplung!
Ha egy lány lenne itt, mondanám, hogy dugjunk...
A mûszaki mentés nem lészen itt hamar,
Bemék itt egy házba, ha téged nem zavar!
- Jancsi eképp szóla: - Tudod mit, temérdek
idõm van, a házba tevéled betérek!
Hátha barátságos odabenn a gazda,
Ha elverem szomjam, már megvan a haszna!
- Jancsi és a sofõr gyalog elindulnak.
Kulacsot visznek, bár híre sincs a kútnak,
remélik, a gazda ellátja majd õket
borral hisz azokba fél akót is tölthet!
Betértek a házba, Jancsi, s pilóta.
Ezt várták tucatnyin ott benn már mióta!
Zsúfolt volt a ház, mint egy megrakott gálya,
Ellenõröknek volt titkos irodája...
Ellenõr elõtte, sofõr a hátában,
Megdermedett Jancsi mintha kõvéváltan,
De mivel, hogy néki helyén volt a szive,
Feltalálta magát azonmód izibe!
- Tudom, hogy kik vagytok a karszalagokról!
Nincs köztetek tanár, se mérnök, se doktor,
Fattyai vagytok ti az egyszerû népnek,
Hisz közétek mindig csak ilyenek lépnek!
Nincsen se bérletem, menetjegyem sincsen,
Sírig hû szerelmem az egyetlen kincsem,
És, ha megbüntettek, férfimód kiállom,
De, ki Goldit bántja, kéjjel rúgom állon!
- Imígyen szólt Jancsi, és várt türelemmel.
- No, hát ilyen legényt ritkán lát az ember!
Ilyenek száz évben egyszer-kétszer nõnek!
Csapjál a markomba, gyere ellenõrnek!
- A fõellenõrnek Jancsi nagyon tetszett. -
Fiam! Egy ellenõrt minden utas megvet!
Kemény ember kell itt, szigorú és bátor,
Aki nem csinál be saját árnyékától!
Vedd fel ezt a csíkot, húzd fel a karodra!
Babád, ha szépnek lát, már nem lehetsz ronda!
Ellenõrnek szánt az Isten, csak így lehet,
Bátorságot ennyit ezért adott neked!
Meglátod, ha egyszer felszállunk egy buszra,
Rászoksz a dologra, kívánod majd újra!
Dörgõ hangon így szólsz: - Jegyek és bérletek!
- miközben szalagod nagy sunyin felveszed!...
Félelmében hullasápadt lesz az utas
- Ezt vedd bizonyosra, minden utas ludas -,
aztán, aki lógott, noteszedbe vésd fel,
és bátran nézz szembe gúnnyal, megvetéssel!
- Jancsi csak mosolygott a bajusza alatt,
tudta, a társalgás jó irányba haladt!
Azt gondolta, amit imígyen megspórol,
Megfeledkezhetne az Életvíz-tóról!
Bár a pénzre száradt száz utasnak vére...
Jancsi meggondolta. Ebbõl nem tesz félre!
Mikor buszra mentek a fõellenõrrel
Az felszállott elöl - hátul nem szállt õ fel!
Fõellenõr maga marad száz utassal.
Lenne tábornok, vagy ezredes vagy marsall,
Gyõz a túlerõ - s bár magát õ nem hagyja,
- Nem marad belõle, csak a karszalagja!