Equus
Írta: barnaby Dátum: Szeptember 25 2018 12:36:59
Sz
Lovak szemében a lelkeket látom
akik ellovagoltak a ködben messze.
Zabla, kengyel, sallang, szélnek eresztve
Fényes paták halk ütemet sem kopognak
Teljes hír
Lovak szemében a lelkeket látom
akik ellovagoltak a ködben messze.
Zabla, kengyel, sallang, szélnek eresztve
Fényes paták halk ütemet sem kopognak
Rég kihűltek a szikár kezek. Erős ujjak
emléke- csupán a kantárszáron.
Habos sörények, izzadt hátak,
kemény nyereg, sarkantyú-szigor.
Megdicsőült múlt- harcos hősi kor,
mikor ló és lovas, szinte eggyé váltak.
Porladt rögökkel földdé simúltak,
örök nyugalmat az égben találtak.
Lovak szemében titok-fájdalom,
megszólítanak az ősi szellemek.
Bátorságukban, puszta-tűz jellemek.
Suttogva, becézve lelküknek szeglete
előttem megnyílik. Szárnyalnak, kigyúlnak.
Magamba nézek, s mindezt láthatom.