H.Gábor Erzsébet
Lajos, Zsuzska, és a hentes
Lajos kövér, hasas, pasas,
nem alacsony, nem is magas,
kopaszodik, bőre cserzett,
különleges, fura szerzet.
Nem érdekli őt már semmi
- pedig Zsuzska, most is szexi -
kihalt már a láva-vágya,
csak a kaja, nyerő nála!
Neki neje, másra nem kell,
csakhogy főzzön este, reggel,
s hogyha gyomra hússal tele,
hálát ragyog malac-szeme.
Imádja a pörkölt szaftját,
és az asszony csülkös-babját.
Pacalpörkölt! - kedvenc étke -
meg is fizet drágán érte!
Nem a Lajos, hanem Zsuzska!
Olyan, mint egy ifjú fruska;
karcsú, kecses, keble dagadt,
a hentesnél tovább maradt
záróránál… És a legény,
jóképű srác, izmos, kemény,
azt mondta, ha csókkal fizet,
lókolbászból ad vagy tízet!
Zsuzska asszony elfogadta -
jó ajánlat! - mondogatta!
A hentesbolt gyakran bezár,
ha nincsen ló, jó a szamár!
Lajos persze nem sejt semmit,
miből ehet ilyet, s ennyit!