Tavaszi szél
Írta: ILLC G3C Dátum: Szeptember 27 2018 07:41:21
Sz

Mint az életet adó tavaszi szél, mi lágyan felém kél,
Lelkemben minden szavad csengő hangodon él,
Csak a szívem remegi rettegőn, hogyha elveszítelek,
Ha holnap már nem leszel nekem, tovább én sem élhetek,

Teljes hír


Mint az életet adó tavaszi szél, mi lágyan felém kél,
Lelkemben minden szavad csengő hangodon él,
Csak a szívem remegi rettegőn, hogyha elveszítelek,
Ha holnap már nem leszel nekem, tovább én sem élhetek,

Mint a túláradó tengerek pokla, úgy öntene el a hiàny,
Bármikor ha egymagamban megkörnyékez a magány,
Csak egy mozdulat, egy pillanat elég, hogy reàm találj,
És a végtelennek hitt ürességből egy szép világot kreálj,

Amikor nem tudom ki vagyok, már csak benned bízhatok,
Ezer álarc között is megtalàlnàd, aki tényleg én vagyok,
Te a jobbik felem vagy, aki nélküled soha nem lennék,
Ha nem vagy nekem, a mennyből is mély pokolba zuhannék,

Nem kell nekem Isten, általad mindig lesz kiben hinnem,
A megváltásnál szemeidben ezerszer többre leltem,
Minden kétségem a múlté, ahogy az éj is a hajnalé,
Hiszen reám vigyázó tekinteted egy igazi angyalé,

Az élet véges óceánján, néha csak sodródva az àrral,
Part nélkül elveszetten kóboroltam végtelen hiánnyal,
De te a horizont csillagaként, utamon végig úgy vezettél,
Hogy nálad vetett partra végül ez a hűvös tavaszi szél,

És mikor sorsom betöltöm, mert már nem lesz helyem a földön,
Nem kérek én semmit, csak egy mosolyt adj még kölcsön,
Hogy az még nálam legyen, ott is hol nincs már semmi sem,
S az örökléten túlra csupán gyönyörű emléked vigyem.