Sorsom útvesztője
Írta: Deak Eva Dátum: Szeptember 27 2018 09:44:53
V
Mikor Isten életet adott,
Vállamra egy nagy terhet rakott.
Azt mondta felsírva, küzdj gyermek
Boldogságodért, békességért,
Teljes hír
Sorsom útvesztője
Mikor Isten életet adott,
Vállamra egy nagy terhet rakott.
Azt mondta felsírva, küzdj gyermek
Boldogságodért, békességért,
Bölcsességért, üdvösségedért.
Mit kívánhatnék még?
Csetlek-botlok gondtalansággal
Boldog, és bizonytalansággal
Útra kelve vitt idegenbe,
Csak könnycsepp a tekintetemben,
Új családban nem nélkülözöm.
Jóra fordult hát a sorsom!
Hajadonként elszálló évek,
Tapasztalva gyönyörűséget,
Gyermekáldást, a sorsformálást,
Utam másfelé kanyarogván,
Békesség honolt kinn a pusztán.
Pusztába kiáltó szó csupán!
Bölcs életem hadak útja,
Mélységes volt az élet kútja.
Kimeregettem már sok vizet,
Jóságomért kővel fizetett.
Aprópénzre felváltott nagyot.
Vajon elégedettek a napok?
Most mikor vendég vagyok már csak
Vége szakadt szép álmaimnak,
A körém fonódó alkonyat,
Ritkábban hallatom hangomat.
Esténként imáim mormolom.
Boldogságom csak szófoszlány,
Békességre vágyom csupán.
Nem lettem Uram elég bölcs!
Lelkem Tenálad üdvözöl!
Deák Éva 2018.