Évszakok
Virágba borult az olajfa ága
fordul a tavasz, a nyárillatába.
Bódultan lépked szerelem láza,
enyhülni készül széna illatába.
Zöld gyep illata harmatcseppben fénylik,
rózsa illatát a legények kérik,
lány dekoltázsból, őket megigézik.
Barna illatú érett búzakalász
csiklandozza orrod meleg kenyérre vágysz.
Disznó szagú mocsár, ól körül őgyeleg.
sós illatot izzadsz olyan nagy a meleg.
Föld illatú krumplit mos kútvályúnál gazda,
attól nő disznaja oldalán a borda.
A bor illatát szőlőszem rejtegeti,
Nyár illatát ősz felé tereli.
Nagy az igalom leány pendelyében,
ló patája zenél már lenn faluszélen.
Szőlőből szőtt kosár hintókon díszeleg,
rá csendül a nóta,
rezesbanda fúja,
táncra perdül a falu
apraja és nagyja.
Magyar népviselet!
Ropják már a táncot.
Jóska rezegteti,
Maris szoknyáján a ráncot.
Hajnalig tart a szüreti mulatság,
reggelre a tájon tél dere kószált.