Feszült a lelkem, nem találom helyem,
A nyár útra kész, vele vész reményem.
Készülnek a fecskék... én is szeretnék,
Bármilyen messzire... velük repülnék.
Nincs mi visszatarthat, akár a nyarat,
Ősz üzent nyárnak hadat, tél hoz havat.
A sok szép reményem teljesületlen,
Kusza, üres létem... mit kezdjek vele?
Maradásom nincsen, útra kell kelnem,
Meg kell keresnem, akárhol is legyen!
Lelkem békéjét vajon hol lelhetem?
Napkeltében, alkony bíbor színében,
Az ősz kavalkádjának szépségében...
Lelkem, csak mellette lelne békére...
Szabadka, 2018. szeptember 20. –Jurisin Szőke Margit