Már kevés volt az öröm,egyre több a gond...
Megint ott búcsúzunk,hol évek óta mindig,
És azt hittem örökké...Eddig a percig.
A szakadó esõben még visszanézünk egyszer,
S a múltnak adózunk egy fekete,néma perccel.
Mondd,ha visszanézve rémképet látnál,
ahogy holtan esem össze a vizes járdán,
tovább mennél?Vagy ha látnál ott lenn,a porban,
rájönnél végre,hogy ki vagyok,ki voltam?
Ha zokogva ölelnél,megbánva mindent,
ha elátkoznál minden elfelejtett percet
Ha rájönnél,hogy késõ,nincs többé bocsánat,
Talán feledni tudnád millió hibámat...
Ha keresnéd a sírom,s nem találnád sehol,
Ha elbújnál,sírnál,egyedül...valahol.
Ha nem lennék többé,nem törölném könnyeid,
Nem kísérné szeretetem ostoba tetteid,
Ha már nem tudnál tovább nélkülem élni,
Vajon akkor tudnál e újra engem szeretni?