Friedrich von Sallet: Im Herbst / Ősszel
Ősszel
Vidáman az erdőt járom,
ha törzseket a szél rázza,
és az avar, mint egy bársony,
a fák alját kimintázza.
Álmodozva régi vágyról,
a kora tavasz kertjéről,
a csalogány szép daláról
és az élénkzöld cserjéről.
Vígan lépkedek a mezőn,
hol a száradt bogáncs tikkad,
s gyöngyvirág kinn a legelőn,
reggeli frissben kacsingat.
Az égre is fel-fel nézek,
most sötét felhők takarják,
s megettük a csillagfények,
úgy elbújnak mint a szarkák.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
Im Herbst
Durch die Wälder streif' ich munter,
Wenn der Wind die Stämme rüttelt
Und im Rascheln bunt und bunter
Blatt auf Blatt herunterschüttelt.
Denn es träumt bei solchem Klange
Sich gar schön vom Frühlingshauche,
Von der Nachtigall Gesange,
Und vom jungen Grün am Strauche.
Lustig schreit' ich durchs Gefilde,
Wo verdorrte Disteln nicken,
Denk' an Maienröslein milde
Mit den morgenfrischen Blicken.
Nach dem Himmel schau' ich gerne,
Wenn ihn Wolken schwarz bedecken;
Denk' an tausend liebe Sterne,
Die dahinter sich verstecken.
Friedrich von Sallet (1812 - 1843),