Az első lépések
Adam Jackson,
egyszer azt írta egy könyvben,
e gondolata,
azóta sem hagyott engem békén,
a göröngyös utunkon
jutnánk-e előre,
vagy az utolsók lennénk
a várakozók sorának a végén?
„Ha mindenki arra várna,
hogy az első lépést a másik tegye meg,
hol lennénk mi akkor,
és mi lenne ma velünk?“
Azt szeretnénk-e, hogy ami a miénk
azt tőlünk valaki elvegye?.
Vagy csak szánalomból,
adna majd valamit nekünk?
Az életben az ember,
többször arra a gondolatra jutott,
ha valami sikerült neki,
babér az övé, hisz megdolgozott érte,
de ha valamit feladott,
a hajója zátonyra futott,
akkor a sors csalta meg őt,
az élete csak azért sikerült úgy félre.
A mi hajónk is az élet tengerén,
sok vihart ki tudott már állni,
mint egy kapitány a hajón,
mi sem vagyunk teljesen egyedül.
Az életben többször nekünk is,
sok mindentől meg kellett már válni,
ha az is elhagy akit mi szeretünk,
az néha nekünk, az életünkbe is kerül.
Mucsi Antal-Tóni 2008 November 25