Ott lohol már Jézus után a
gyógyult vak ember Jerikóból.
Izgatottan keresi olykor
tekintetével, nehogy már a
tömegben szem elől tévessze.
Nem, nem akar lemaradni a
Mester sikeréről: tán itt a
lehetőség, hogy sok téveszme
dugába dőljön, és győzzön ma
végre az óhajtott igazság.
Sejti, hogy annak van igaza,
aki szeret. - Aki szereti
még ellenségét is, önmagát
nem kímélve (jaj!) a keresztig.