Friedrich von Sallet
(1812 - 1843)
Im Herbst
Durch die Wälder streif' ich munter,
Wenn der Wind die Stämme rüttelt
Und im Rascheln bunt und bunter
Blatt auf Blatt herunterschüttelt.
Denn es träumt bei solchem Klange
Sich gar schön vom Frühlingshauche,
Von der Nachtigall Gesange,
Und vom jungen Grün am Strauche.
Lustig schreit' ich durchs Gefilde,
Wo verdorrte Disteln nicken,
Denk' an Maienröslein milde
Mit den morgenfrischen Blicken.
Nach dem Himmel schau' ich gerne,
Wenn ihn Wolken schwarz bedecken;
Denk' an tausend liebe Sterne,
Die dahinter sich verstecken.
________________________________
Ősszel
Kószálni az erdőn – öröm,
Az se baj, ha szél cibálja
Fák ágait, s levélözön
Tarkán zizeg, hull alája.
Álmodozni szép olyankor
Kikelet leheletéről,
Zsengén zöldellő fagyalról,
Csalogánynak énekéről.
Mezőkön is vígan járok,
Hol tavalyi kórók lengnek,
Köztük májusi virágok
Hajnal-frissen tekintgetnek.
Szívesen nézek az égre,
Habár gyászos felhők födik;
Tudom, csillag-ezrek fénye
Fenn, mögöttük rejtőzködik.
* * * * *