Otthagyott vacsora,remegõ kezek,
Púpozott hamutál,üres borosüveg,
Már csak ez maradt. Szerettelek.
Üres tekintet,fájó,néma hallgatás
Ki nem mondott szavak,könnytelen zokogás,
Mardosó fájdalom,el nem küldött sms-ek,
Mind azt súgja: Szerettelek.
Erõltetett mosoly, hazug mondatok,
Gépszerûen motyogott köszönöm jól vagyok,
Dac,hogy mégis élhetek nélküled,
S a bennem élõ múlt. Szerettelek.
Gúnyos kacaj,ha meglátlak. Ne lásd hogy fáj,
Tömegben rám törõ hûséges magány,
Versbe írt fájdalom,feledem az emlékeket
S csak halkan súgom magamnak: Szerettelek.
Átvirrasztott éjszakák,könnyel mosott párna,
Egy magányos szív ki nem mondott vágya,
Remény,hogy egyszer melletted ébredek...
Vedd végre észre: Még most is szeretlek.